Végnélküli telefonok

Ma kicsit jobb hangulatban vagyok. Lehet, hogy mert azzal kezdtem a reggelt, hogy körbetelefonáltam anyut és aput meg nagyiékat. Ja és a volt barátom édesanyját is felhívtam. (Tudom, hogy Misivel már szakítottam, de Judit nénivel nagyon jóban voltam, és ő azt mondta, hogy mennyire sajnálja, hogy szétmentünk.) Szerencsére még mindenki jól van. Ettől kezdett jó kedvem lenni, elment a világvége hangulat. Aztán sajnos miután megnyugodtam, hogy senki sem beteg az idős ismerőseim közül, elkezdem a saját magam bajával törődni. Na, ez olyan, hogy inkább le sem írom ebben a vészterhes időben. Mert aki tényleg komoly, nagy bajban van, aki tényleg beteg vagy valamelyik hozzátartozója beteg, az teljesen ki fog akadni.