Tényleg ez a probléma? Igen, az.

Tényleg megleltem benne a választ. Alphonisenének azért sikerült minden, mert annyira szép. (Csak sajna nem tudtam megtartani, mert közben még egy seggfej volt, de ez már más törtétnet.) Szóval igenis számít a kinézet is. Azt hiszem megvan a válasz arra, amit akarok. Szóval a szépség is számít, meg az, hogy el tudjam magamat fogadni. Ha ez meglett volna, akkor most Misi nem azzal a kamillával lenne, hanem velem, és én nem lennék ilyen dühös és csalódott és agresszív. Igen, akárhányszor eszembe jut kamilla, mindig van egy csomó agresszív gondolatom. És ez nem is csoda, hiszen nekem kellene Misivel lenni, nem neki.   Most abbahagyom, mert megint felhúztam magamat.

Támadt egy elsőre talán őrölt ötletem. Visszamentem arra a honlapra, ahol olvastam azt a cikket, hogy nincsen plasztika nélküli mellnagyobbítás, és ez csak egy átverés, mert egyedül a sebészet segíthet rajtunk kismellűeken. Szóval megnéztem, hogy kihez tartozik ez az oldal. Dr. Rusz Zoltánnak hívják a sebészt. Aztán rákerestem az interneten. Egész jókat írnak róla, meg tetszenek a munkáin. Egész nap azon agyaltam, hogy mi lenne, ha megcsináltatnám a melleimet. Komolyan, ma már annyi mindenki átesett plasztikai műtéten, hogy ez nem egy nagy dolog. Szerencsére még van időm gondolkodni a dolgon, hiszen amíg a karatén tart, addig úgysem fog senki sem megműteni engem. Szóval most gondolkodom, meg előveszem a Kőszívű ember fiait, mert a fogadalom, az fogadalom. Lehet, hogy meglelem benne a választ.

Ma beszéltem Livivel telefonon. Azt mondta, hogy teljesen hülye vagyok, és nem legyen olyan, mint ő. Ő ugyanis mindent végig próbált azért, hogy megnőjenek a mellei, minden mellnövelésre alkalmas készítményt beszedett. Aztán semmi nem változott. De azt mondta, hogy inkább meg sem mondja, hogy mennyi pénze ment el teljesen feleslegesen ilyen szerekre, mert még szívinfarktust kapnék, ami nem hiányzik senkinek sem ebben a koronavírusos időszakban. Meg, hogy nem beszéljek neki ezekről a készítményekről, mert teljesen fel fogja magát húzni, mert eszébe jut, hogy mekkora balek volt, hogy hitt a reklámoknak és elhitte, hogy valami gyógynövényes kenőcs meg fogja növelni a mellméretét, ha szorgalmasan kenegeti vele. Hát azt hiszem, hogy meggyőzött.

Keresem mindenfélet a neten. Beírtam, hogy „mellnövelés otthon” és néztem, hogy mit dob ki. (Persze, hogy otthon, hiszen most hol máshol növelhetném az emlőméretemet.) Egy csomó kamunak tűnő kenőcsöt természetesen. Van egy barátnőm, aki hasonló problémáktól szenved, ő már végig próbálta az összeset, és nem használtak. Szóval nem voltam valami lelkes, de aztán odatévedtem egy plasztikai sebészeti honlapra, ahol egyenesen megmondták, hogy otthon nem tudok mellet növelni, ezt csak plasztikai műtéttel lehet megtenni. Ez egyenes beszéd, de vajon tényleg igaz-e. Mert annyi gyógyszert ajánlanak. Mi van, ha valamelyik hatásos? Mi van, ha eldobom magamtól a lehetőséget? Nem szabad feladni és rögtön a sebészethez menekülni.

A mellproblémám miatt nagyon sok mindent kipróbáltam már. Hülyén hangzik, de voltam pszichológusnál is. Az totál értelmetlen volt. A nő rá akart dumálni, hogy fogadjam el magamat, meg, hogy rá kell jönni, hogy mi miatt nem tudom elfogadni magamat. A válasz nagyon egyszerű: azért nem tudom elfogadni magamat, mert kicsik a melleim, és ez miatt nőietlennek érzem magamat. Szerintem elég egyszerű a képlet. Ki is maradtam a kezelésből egy idő után. Nem éreztem azt, hogy ez nekem használna. Szóval valami tennem kell. Tudom, hogy most magamba kellene nézni, hogy ez milyen kis dolog, és mennyire nem számít, de sajnos nem tudom ezen a kis mell dolgon továbblépni.

Igazából Misivel is ezért ment tönkre minden. Vagy legalábbis benne volt. Neki lett egy új nője, szerintem már akkor is megvolt, amikor együtt jártunk, mert nagyon fal szöveget mondott szakításkor. Baromira mérges voltam akkor, de valahol meg tudom érteni most már, hogy tiszta fejjel átgondoltam az egészet. Neki a szexben is kellett egy társ, én meg nem voltam az, hiszen folyton azzal voltam elfoglalva, hogy mennyire nem vagyok vonzó, és biztosan most arra gondol, hogy milyen nőietlen vagyok. Szegény Misi, nem lehetett neki ez egy nagy élmény. Tök mérges és frusztrált vagyok. Annyira, hogy igazából már a koronavírusról is elfeledkeztem.

Na, jó leírom a saját kis piti problémámat, ha már annyit beszéltem (írtam) róla. Szóval kicsik a melleim. Tényleg nagyon picik nagyjából 80A, de néha még az a melltartó is nagy rám. Nagyon nehéz olyan melltartót vennem, ami az én méretem. De ez még csak a kisebbik baj, ezt még valahogy megoldom. A nagyobbik probléma, hogy szégyellem a testemet, nem akarom senkinek sem megmutatni. Erre már ment rá kapcsolatom. Nem értik meg a férfiak, hogy nekem nem az érzékiséggel van bajom, azt nagyon szeretem, hanem azzal, hogy nem tudom elfogadni a testemet, és nem tudom elhinni, hogy valakinek így is kellhetek, így is szépnek és vonzónak tart. Rohadt egy érzés.

Ma kicsit jobb hangulatban vagyok. Lehet, hogy mert azzal kezdtem a reggelt, hogy körbetelefonáltam anyut és aput meg nagyiékat. Ja és a volt barátom édesanyját is felhívtam. (Tudom, hogy Misivel már szakítottam, de Judit nénivel nagyon jóban voltam, és ő azt mondta, hogy mennyire sajnálja, hogy szétmentünk.) Szerencsére még mindenki jól van. Ettől kezdett jó kedvem lenni, elment a világvége hangulat. Aztán sajnos miután megnyugodtam, hogy senki sem beteg az idős ismerőseim közül, elkezdem a saját magam bajával törődni. Na, ez olyan, hogy inkább le sem írom ebben a vészterhes időben. Mert aki tényleg komoly, nagy bajban van, aki tényleg beteg vagy valamelyik hozzátartozója beteg, az teljesen ki fog akadni.

Tudom, hogy önző dolog így, hogy mindenki a koronavírussal van elfoglalva, hogy én a saját kis, piti problémáimmal törődőm, de sajna önző vagyok. Be kell látnom. Lehet, hogy azért, mert a környezetemben még senki nem kapta el a kórt. (Vagy csak nem tud róla. Állítólag tünet nélkül is lehet valaki fertőzött.) Szóval talán ezért nem tudom még átérezni a bajt. Érzem, hogy valami nincsen rendben, és tényleg jobb, ha most itthon ülök a   fenekemen, és megpróbálok végre a végére jutni a Pax sorozatnak. (Igen, mert olvasni is kell, és most igazán itt az ideje ennek. Már arra is gondoltam, hogy elolvasom azokat a kötelező olvasmányokat, amiket akkor nem olvastam el.) Szóval tényleg össze kell most fogni, és nem a piti problémák miatt nyafogni.